Égi jel, elhívás

Tegnap valahol a térképet szántottam, aztán kicsit szórakozottan nem figyeltem oda, hát csak rámfütyörészett az autómobil, hogy csiling-csiling, kevés a benzin... Na, ördög és pokol, hol vannak erre benzinkutak? De volt még vagy 40-50 kilométernyi folyékony, az okostojás meg azt mondta, hogy a nagyvázsonyi van a legközelebb, 8-10 km. hááát... nem akartam, arra menni, de a szükség törvényt bont. Aztán eszembe jutott DEndre nevezetes Fresh Cornere, hogy ő erre szokott járni. Ez az! Akkor most én is erre járok! Az a MOL kút ezer éve ott van, Nagyvázsony legelején Budapestről nézve, de nem nagyon szoktam itt megállni. Na, majd most. Alaposan teletankoltam a benzinevő gépet, bent meg kedélyesen elbeszélgettünk a pultban álló férfivel, mondtam, hogy valamit eszem vagy iszom itt, az biztos, mert különben nem lesz jogom, a nagyok nyomába járni, így aztán egyéb ötlet hiányában egy Fantát kértem, eliszogattam, közben szóba hoztuk a velős evőhelyet, ami 100 méterre van onnan, meg hát Szent Kristófot, ugyebár, ami hely lényeg! Hatalmas feliratok hirdetik a falon, a szent dicső tetteit, kalandjait a folyóval meg Krisztussal, meg hát a lényeg, hogy az utazók védőszentje. Na ez az! Hát ezért kerültem én ide, a nagy szent meghallotta a benzintank segélykiáltását, és idevezérelt, az oktánszámok forrásához! Jó a hely, jó a Kristóf is, elégedetten távoztam.