Gyűjtemények sokasága

Nekézseny nem olyan nagy hely, az emberek ismerik egymást. Pláne azok, akik még valami büszkélkednivaló felett is diszponálnak! Szóval, a drága, helyi mindenható nő a Szeleczky Zita emlékház után előkereste nekünk a Hagyományok háza urát, aztán az egyik hely megtekintése után már mehettünk is át a másikba. Hát úgy, hogy na, biztos van valami tájház, aztán annyi de nem! Ez a többszöröse annak! A csendes, kedves úr, aki az ajtóban várt minket, biztosított, hogy itt aztán tengernyi látnivaló lesz és tényleg! Ez a volt iskolaépület. Kis emlékrész dukál a volt iskolaigazgatónak, aki amolyan mindenes is volt a dolgain kívül. És hát osztályteremről osztályteremre vándoroltunk és mindenhol más volt a főirányzat. Volt tájház rész is, tényleg, meg volt rendkívül gazdag babagyűjtemény, úttörő mozgalmi múlt, régi rádiók tárháza, elsorolni is nehéz. És az ember mesélt, mert mindent tudott. Bevallom, egy idő után már megteltem információval, és már nem fogadtam be, csak ténferegte nézelődtem. De volt is mit! Az milyen már, hogy a fáradt, kidőlt tanárnő figurája sok tanítás után, vagy a csúfolódó babák? Tiszta szórakozás az egész! Azt hiszem, még pénzt se kértek vagy nem fogadtak el érte, örültek, hogy valaki megnézte és tetszett neki. Te miért nem mész el ide? (Tudod, mi az a tologó meg babasut? Szuper kis infó régen egy ilyen kis fióban egyszerűen bedugták a kisbabát az ágy aljába persze, majd babakamera, meg riasztó! Hogyne!)