Láss csodát!

Nos, ez a templom valami meseszép. Nem úgy, nem abban az értelemben, hogy barokk csicsák csorognak a falakon, az a szépségnek, esztétikának egy egészen másik ága. Ez egy kihagyhatatlan érzület. Jó, hát az az alap, hogy kívül egy egyszerű fehér épület, belül meg csupa fa ezt nem látni, ezt érezni kell. De az élet kalandos mondom magamban, hogy a több elérhetőségből egyik már csak működik, hívom a gondnokot. Hosszan kicsöng, aztán elhallgat. Hát na hívom a lelkészt. Ó, jaj, ő hitoktatást tart sok faluval arrébb. Na, de ide akkor is bemegyek, hogy úgy kell átzabálnom magam a kapun, mint egy edzésben lévő szú. Keressük a megoldást. Gondnok külföldön van, ilyenkor a kulcs leginkább a polgármesterasszonynál. Na, jöjjön akkor polgármesterasszony. Húú, de neki még nem sült meg a kenyere, várni kell, amíg elkészül addig menjek el sétálni a katolikus templomhoz, az is elég érdekes, bizony ám! Na, és így végre, egyszer csak nem jöttem hiába. Polgármesterasszony biciklin megjő, kedves, aranyos, megy, nyitja a kapukat, értőn mesél. Én meg, mint egy megkergült pele le-fel rohangászok a létrákon, ámuldozok, érzem a fa meg az idők illatát, simogatom a részleteket. Hát, nénéim, komáim, ez az ország egyik legérdekesebb temploma! Úgy építették hajdanán, hogy szeg nem fért bele, csak ács, asztalos megoldások, csapolások, így illeszkedik, így él 1732 óta. Úgy, hogy tiltották akkor a vallás ezen vonalát, bizonyos mértékben üldözték is, kaptak egy ócska, mocsaras területet, hogy oda csináljanak valamit. Hát ez lett ebből. A belső tér festetlen fából van azóta is! Nézd a faoszlopokat és a karzatot! Micsoda ácsmunka! A vallásüldözés miatt meg egy egyszerű magtárra hajazó külső. Ebbe rejtsd el a csodát! Akkor tilos volt tornyot építeni hozzá, ez csak 1862-ben lett kész. És hát nézd a szószéket! Azt az egyoszlopos faragottat Németországból fuvarozták ide. De az el is üt a stílustól, az egy agyonfaragott, díszített darab, megnézed, a farontó bogarak össze-vissza fúrták, de sikerült valahogy mentesíteni és még mindig áll. A szószék egyébként is, mint egy híd nyúlik be a faltól a templom belsejébe és látod a kalaptartó fogasokat az ülések felett? Képzeld milyen, amikor kalappal van tele. Mit meséljek még róla? Semmit. Ha nem mész el oda, nem is érdemled meg, hogy bármit is mondjak. Mert akkor minek, kinek?