A kitelepítés egyik emlékezete

Nemesmedvesen is fájó emlékeket hagyott a történelem. Egy dolog, hogy itt végződött Magyarország számára a második világháború, az meg egy másik dolog, hogy a település lakossága sváb volt (utólag belegondolva, Magyarországon szinte csak sváb, szlovák, szlovén, román, szerb, kun, jász... stb, falvakat találok mindenhol, de hol a fenében laktak itt egyáltalán magyarok?). Szóval a kegyetlenség ide is elért, több hullámban. A kegyetlen magyar állam elküldte meghalni a háborúba a mindenféle nemzetiségű katonákat. Aztán emlékoszlopokat faragtattak nekik. A kegyetlen háborúkra kegyetlen megtorlás jött, nem is egy alkalommal, megint csak a soknemzetiségű lakosság kárára. A kegyetlen németeket kiverték a kegyetlen oroszok, erre a kegyetlen magyarok kitelepítették a semmiről sem tehető svábokat. Nemesmedvesen közel 300 embert, csak 10 család maradhatott. Az üres házakba máshonnan telepítettek magyar taplókat, örökös konfliktus lett a következménye. A maradék svábok disszidáltak, a betelepült taplók is elfogytak, a házak nyomát felverte a gaz. Meg a magyar történelem. Egy hajdan kitelepített család szép szívéből az keletkezett, hogy ideépíttet a határra, a falu helyére egy kis kápolnát emlékül, ezt láthatod itt. Megnyugvás, megbékélés a sorssal. Ha megdobnak kővel, visszadobod kápolnával. Szép. Két sír is van a kápolna mellett. Látogasd meg, ha arra sétálsz! És közben gondold végig mindezt!