József Attila Emlékház Öcsöd

Jó előre le is beszéltem telefonon, kerülvén a kellemetlen meglepetéseket, abszolút szívélyes, segítőkész hölgy, sok-sok információval szolgált a környéket illetően, és én még csak Budapesten ültem a szobámban és távolról töltődtem, mint egy akkumulátor. Hát akkor nézzük, mint rejt az irodalmi múlt? Időben érkezve, a házba való beözönlés után a drága kis hölgy, akit azonnal megszerettem, amolyan helyi értelmiség csiszolt gyémántja lehet, rögtön leültetett minket egy szobába, kis türelmet kért, aztán elkezdett hevesen mentegetőzni. Én meg csak pislogtam. Hogy bizony József Attilát itt nem bántották Öcsödön, Etus tapasztalatai és Jolán leírása bizony ellentmond egymásnak, és bizony egy nagyon is hiperaktív, idegileg is gyenge gyerekre sokszor ráfér a fegyelmezés, a saját érdekében is. És ugye a kor nevelési módszerei merőben mások a maiakhoz képest. . . és csak mondta és mondta. Én meg bólogattam, hogy persze, hogyne, miért, mi a baj? Aztán később kiderült, hogy ez az egész effektus azért alakult ki itt, mert a látogatók gorombán támadni szoktak, hogy miért is bántották itt szegény kis József Attilát? Mintha ez a kedves, vékony, kis hölgy tehetne róla. . . én meg mondtam, hogy mi nem a félkegyelmű látogatók vagyunk, azok a másik utcában laknak, mi, pedagógus-házaspár az élet műveltebb. , talán toleránsabb, megértőbb, normálisabb partján lakunk. Szóval, mondja csak nyugodtan, amit akar, mi kíváncsiak vagyunk, azért jöttünk, nem terrorizálni. Így hát megtudtuk, hogy ez a ház nem az a bizonyos ház, az a falu végén volt, ahol laktak, de már nincs meg, ez itt az iskola volt, idejárt a költőfejedelem, itt kezdte az otthoni házimunka mellett tanulni a betűvetést, hogy aztán olyanokat írjon nekünk, amitől kiolvad a szívünk. De a ház nem csak erről szól, amolyan helytörténeti gyűjtemény, mutatom nektek a képeket, hogy képbe legyetek, ha esetleg egészen véletlenül nem jártatok volna még itt. De ez nyilván csak eddig volt így, mert most majd el fogtok jönni és megnézitek ti is.