Ha már szóltak, megnéztem

Ez úgy volt, hogy az automobil ezen a helyen mutogatta a térképen, hogy "Székelykapu"... Székelykapu úton-útfélen van minden magyarországi településen, ez még önmagában nem lenne megállásra ok, de kiírni külön ritkán írja ki a navigátor. Jó, hát menjünk, ha már így a gatyám szárát ráncigálja a gép... Aztán ott kóvályogtam a jelzett helyen, de nem jöttem rá... egy nő ült a padon, és könyvet olvasott. Hű, ez annyira jó, hogy megismétlem: egy nő ült ott a parkban és olvasott egy könyvet! Illendően megkérdeztem, hogy hol is az a bizonyos "székelykapu"? Hát tulajdonképpen ez az. Valami fura tákolmány: székely kopjafákból szerelgettek össze ide egy kapufélét. Azután kiderült, hogy 1848-as emlékmű, hú, hát már az 1848 is székely lett. Nem zavarok, csak csinálnék róla pár fotót... ok, de ő ne legyen benne, mondta a nő és kicsit elsétált. Így aztán ez van, ahogy látszik. Megrongálódott, van az a bizonyos kis dísz a kezekkel, a négy égtáj felé nyúlt volna, fakezet is lehetett vele fogni, de valaki lenyúlta a négyből az egyik kezet. És aztán a további balesetek megelőzésére csak egy stilizált faharang van, ünnepeken meg fémre cserélik, hogy szépen szóljon.