A szimatom mindig velem van

Hát csak úgy megy, mendegél a szegényember a pusztában faluról falura, aztán néha vannak meglepetések is... az ilyen barna táblákra ki vagyok hegyezve, a legtöbbször fékezést és visszafordulást okoznak. Történelmi emlékpark? Na, biztos valami ősmagyaros izé, faragott turul lecsap az ellenségre, szétmarcangolja a gonosz hiénát... De ez nem ilyen. Megtaláltam, kapu tárva-nyitva, telefonszám, felhívom, hogy mi a teendő, egy nagyon zavart és nagyon fiatal hang azt mondja, hogy hát nem is tudja, nincs ott valaki esetleg? Nyitva van a kapu? Akkor menjek csak be. Be is mentem, gondnok jön elő, hogy hát mijáratban? Mondom, történelmi emlékpark... ja, hát nagyon nincs itt semmi különös. Ez nem olyan. És ő sincs itt, csak hétköznap van valaki itt, ő csak kijött a disznókat megetetni. De azért megnézhetem? Jó, nézzük... van egy nagy "rendezvényterem", tulajdonképpen, valami mezőgazdasági gépállomás tárlója, műhelye lehetett talán, de inkább istálló, most rendezvényközpont. Lehet itt esküvőket, nagy lagzikat, meg céges bulikat tartani. Szoktak is. Nem fűthető, de azért jönnek fázni is szorgalmasan. Amúgy meg... Gellértegyháza valaha település volt, találtak is itt ősi embercsontokat, meg szerszámokat is, azok bent vannak a városban a múzeumban, ide meg építettek egy amolyan Árpád-kori településre jellemző házat, de hát a tető súlyától összeroskadt. Csak a helye látszik. Van még egy épített domb is, nagyon nemzeti, koronás kereszt is van rajta, és hát körülbelül ennyi a látványosság... de ha esküvőzni akarsz vagy a helyi földesurakkal bulizni, akkor csak hajrá, menj, béreld ki a helyet!