Egy részben informatív hely

Amúgy érdekes a paksi múzeum. Amikor a bonyolult előjegyzési meg beléptetési macera miatt nem jutottunk be az atomenergiai bemutatótérre. el is határoztam, hogy jól bosszút állok rajtuk és elmegyünk helyette a paksi múzeumba! Esős idő lévén az ember mégis egy kicsit jobban vonzódott a fedett programokhoz. A városi múzeum megtalálható helyen van, több épületből áll, az a játék, hogy találd ki, hogy most melyik épületben vannak, bár legalább három házra ki van írva, hogy itt van. Siker, bementünk, a két hölgy a recepción kissé meglepett arccal, azzal a bizony "hová? hová?" arccal nézett ránk, persze, mondtuk, hogy múzeumba, múzeumba, mert ez egy múzeum... így aztán lassan elhárultak az akadályok és elkezdődhetett a tárlat bejárása. Az egyik hölgy rámutatott a kolléganőjére, hogy majd ő kísér bennünket. Ebben volt valami vicces, mert szegény megbízott nem nagyon tudott a múzeumra vonatkozó kérdéseimre válaszolni, de mentegetőzésképpen hozzátette többször, hogy ő eddig a képtárban volt, és azért. Amúgy kedves volt mindenki. Ez itt minden egyben, az őskor maradványok is egy csipetnyi, majd a római kori rész sokkal jobban kidomborítva, hiszen a környék arról nevezetes, aztán megszemléltünk közben egy borospincét is, volt egy rész, aminek inkább tájház jellege volt, szeretem azt is, aztán kiderült, hogy ez itt tulajdonképpen egy volt kúria, a hölgy nem tudta, milyen családé volt, de közösen leolvastuk a falról, hogy ez bizony a Szeniczey kúria, és gyakran vendégeskedett itt Deák Ferenc is, a Haza Bölcse, aki átjárt pihenés és munka közben a szemben lévő Erzsébet Nagyszálló Úri Kaszinójába is... hát ilyen nevezetes hely ez, bizony. Fent, az emeleten meg a paksi halászatra, vízi életre utaló bemutatót találunk, meg múzeumpedagógiát, játszószobát... jó lenne, ha az emberek gyakrabban járnának múzeumokba, de hiába mondom.