A vidéki életetgyöngyszeme

A Parádsasvári Kastélyhotel megközelíthetőségére sok mindent lehet mondani csak azt nem, hogy „nyíl egyenes út vezet oda”. Egy biztos, hogy nem csak azért kell a gázpedált óvatosan nyomni, mert a kresz szabály azt írja elő, hanem mert a saját jól felfogott érdekünk, na meg a szemünk elé táruló látvány is ezt diktálja. Az út mentén sorakozó fenyők és az erőből előbukkanó kastély is tekintélyt parancsoló. Nem kell ahhoz érteni az építészeti stílusokhoz, hogy külső szemlélőként vágyat érezzünk arra, hogy legalább bekukkanthassunk az ízlésesen körülhatárolt birtokra. Megérkezésünkkor a recepcióhoz vezető út megtalálása némi bizonytalansággal töltött el bennünket, amit a kiszolgáló személyzet kedvessége és felkészültsége mindjárt az elején feledtetett is velünk. A bejelentkezés és az útbaigazító információcsere (pl. a tájékozódást segítő térkép átvétele a birtokról) után jóleső érzéssel vettük birtokba az elegánsan berendezett szobánkat. Igazi felüdülést jelentett a nagy nyári melegben a több órás autókázás után, (többnyire a klimatizálásnak köszönhető) a kellemesen hűs és patyolat tisztaszobába megérkezni. Fel sem merülhetett bennünk a kérdés, hogy pillanatok alatt ne érezzük otthon magunkat az elegánsan berendezett szobánkban. Az ablakunkból az út túloldalán a fák közt megbúvó Panzió és Étterem épülete hívogatóan kacsingatott ránk, amely építészeti stílusban összhangban állt a Kastélyhotellel. A szobánk örömteli birtokbavétele után villámismerkedésként igyekeztünk fölfedezni a kastély gyöngyszemecskéit. Kora délután számomra igen csak hűsnek bizonyult a parkban található nyitott medence vize, ami szemmel láthatóan a fiatalabb korosztálynak nem okozott gondot. Már az első sétánkkor jóleső érzéssel nyugtázhattuk, hogy a birtok kertészei nagyon szerethetik a munkájukat, mert bármerre néztünk is, mindenfele rendezettség uralkodott. Nem lehet nem megemlíteni az étteremnek és a kiszolgáló személyzetnek a háttérben folyó gondos és fontos munkáját, melyet a megfelelő odafigyeléssel végeztek.
Igazi élmény volt pl. a Monarchia teremben, vagy a Millennium teremben körbejárni és egy-egy kis időre megpihenni ott, ahol egykoron grófok és grófnők éltek, vagy netalántán báloztak is. Bizton állíthatom, hogy bármennyire kényelmesen csábító és elegáns is a szobánk, mindenképpen kikívánkozunk onnan, hiszen egyenest vétek lenne kihagyni pl. a bástyáról elénk táruló kilátást mind Parádsasvárra, mind a parkban megbúvó szív alakú tavacskára. Igazán megéri azt a kisebb akadályt leküzdeni, amit a lépcsők okozhatnak a feledhetetlen panorámáért és a bőrünkön érezhető levegő mozgásának az átérezéséért. Ha egy kicsit szabadjára engedjük a fantáziánkat akár időutazásba is feledkezhetünk néhány pillanatra a bástyán. A kastélyszállóban jártunkkor mindenképpen megéri úgy időzíteni a vacsoránkat, hogy az esti fényjátékot a párunkkal kissé összebújva megnézzük az udvaron. Az itt töltött rövid idő nem tette lehetővé pl. a sporteszközök komolyabb igénybe vételét, de nem bánjuk, hiszen a rövid szabadságunk ellenére is élményekben gazdagon térhettünk haza.
Nagyszerű érzés az élményfürdőben megmártózni, de még csodálatosabb érzés venni a fáradságot és bicajra pattanni (amelynek bérlési lehetősége adott a szállodában) és bebarangolni a községet, még akkor is, ha a II. Rákóczi Ferenc fejedelem által állított üveggyár mára már nem tud munkát adni se község, se a szomszédságban lakóknak. Sok mindent szabad a csodaszép szobánkban tenni este és éjszaka, csak egyet nem ajánlatos tenni napközben. Bezárkózni oda. Akkor se, ha meseszép a kilátás a szobánkból, mert higgyék el onnan csak egy nagyon aprócska gyöngyszemecskéjét fedezhetik fel a Kékes-tető és Galyatető szomszédságában csöndben megbúvó királyi helynek.