Jó ebéddel vár a kastély

Gondoltam, benézek, aztán lesz, ami lesz. Mármint az étlapon, meg a tányéron. Én nem a hétvégi tömegdemonstrációt, a svédasztalos dínomdánomot választottam, hanem csak úgy, szerényen, csendesen a hétköznapi ebédet. Étlapról. Jó ötlet volt, lett így nekem egy tányér vargányakrém-levesem szarvas sonka chipssel, azután meg kemencés kacsacomb káposztás cvekedlivel. Meg voltam elégedve. Hatalmas terek vannak itt, külső terasz, benti fedett sátor, ez egy kicsit SZOT-üdülős, de van normális étterem is, két teremnyi, csak kicsit beljebb. Így aztán egyedül eszel sok helyiségben. De a konyha dolgozik rendesen, akárhányan vagy. A kastélyból nem sokat látni. érzékelni, de itt van a fejed felett. Fizetéskor kb. 10 ezerre rúgott a számla, megkérdeztem, hogy szervízdíj van-e benne? Van, van. Jó, akkor megelégedtem ezzel. Aztán még volt egy-két feszült pillanatunk, hogy akkor ennyi? Ennyi legyen? Miért, mennyi legyen, ha már egyszer benne van a felszolgálási díj is? És nem gondoltam, hogy kétszer kéne pótfizetnem. Tulajdonképpen meg voltam elégedve az ebéddel, meg voltam elégedve a kiszolgálással, a hellyel, fizettem is szépen, szóval miért kéne még több bőrt lenyúznom magamról? A 12%-os, 1060 forint szervízdíj kifejezi a megelégedésemet.