Jászok emlékei nyomán

Tudtam, hogy van, ezért jöttem, térképjelölő bepozícionálja, hát akkor Tinnye felől Pilisjászfalu előtt a nagy kettős kanyarnál van is itt egy kis kifőzés, ipartelepek, parkoló is. Kérdezem. Ember ott pakol fát overálban, természetesen nem idevalósi. Életében nem hallott róla. Vendégek a kifőzés éttermében: ilyen? Itt? Soha. Menjek a konyhára. Mondom a konyhán, hogy a térkép szerint itt van, 50 méterre! Hát ő ilyent még nem hallott. De várjak, van itt egy öregebb néni. Nagysoká lett is, előkerült, igen, ő tudja, ki kell menni az útra, visszamenni, majd a dombra az erdőben, van egy elhagyott temető ott lesz az. És tényleg. Pár perces séta, de megvan! Hatalmas kereszt a dombtetőn, egyik irányban néhány kopjafa, másik oldalon meg ott a kő, a jászok emléköve! Elég amorf alkotás, mészkő, mintha fosszíliák is lennének benne, de hát ez a kő egy ősiség, meg a jászok is egy ősiség. És szilárdan megmaradtak. Mondjuk, nem tudjuk, hol volt az őshazájuk, és el is vannak szakítva még itt is a Jászságban élő jászoktól, de hát ők a pilisi jászok. Egy kapu nyílik az emlékhelyet magába foglaló térségről, és ott kezdődik a lankán egy elhagyott, régi temető talán még a régi jászok fekszenek a hantok alatt.