Jelen ember a múltból

A Jászhuszár szobor miatt jöttem, de aztán megálltam az út mellett, mert felkeltette az érdeklődésemet a harangláb, két fotót ez is megér, és van itt a játszótér mellett ez a viszonylag új épület, ami ránézésre templom is, közösségi tér is, vagy nem is, a kiírás alapján valami egyház fészkel benne, de hát hol nem fészkel valami egyház, így aztán a kíváncsiságom természetes következményeként be is nyitottam. És nyitva is volt az ajtó. Egy idősebb hölgyet találtam, aki kezdetben elég bizalmatlanul nézte, hogy mit keresek itt hétköznap semmilyen időben, de miután elmondtam, hogy csak egy nyíltszívű, kíváncsi természetű öregember vagyok, és lelkesen lejtettem hozzá egyet, megenyhült és rendkívül kedvesen beengedett, megmutatott mindent, mesélt a gyülekezet életéről, melynek fele fiatal, fele idős, és ők csak egy ilyen altemplom, azaz kihelyezett részleg (fília), azért is nem látszanak kívülről igazán templomnak, szóval, boldogan elidőztem ott, a hölgy megmutatta a régi almanachokat, amiben voltak olyan képek, amiken ő kislány volt, esküvői képet is láttunk, sok régi emléket, és szívesen nézegettük. Igazán kellemes időt töltöttem itt, ráadásul meglepetésként ért legtöbb mélyen vallásos ember inkább szélsőjobbos -, hogy ez nő milyen hálával emlegette Göncz Árpádot, akinek a neve egybeforrt talán a falu különválásával Piliscsabától, és az Isten áldását kérte rá. Szóval, az ötösöm igencsak a személyes élményre szól, máskülönben nem gondolnám, hogy ez bárkinek is kihagyhatatlan, aki nem fogékony erre a kis intim emberi szépre, jóra.