Slötyi

Nyáron a pilisszentiváni Csali Csárdában ettünk, amely közvetlenül a Bányató partján található. A teraszról nézegettük a kis tavat, s ebéd után jól esett a tó körbesétálása. Útközben vadkacsákkal, valamint a tóban boldogan játszó kutyával is találkoztunk. Kisebb meglepetést okozott számunkra, hogy középkorú helyi hölgy is a tóban fürdött, integetett nekünk a vízből, s kérte, hogy készítsünk róla egy fotót ott a tóban, amit majd elküldhet a messze élő fiának. Mint elmesélte, sokszor, mint akkor is, hazafelé a boltból csak útközben lejön a tóhoz, úszik egyet, aztán folytatja hazafelé az útját. Frissítő kaland! Valóban, a parton a ruhái mellett ott volt a bevásárló kosara is. Úgy tudtuk, hogy tilos a Bányatóban fürdeni, de ezt a helyiek nem veszik annyira komolyan. A tó körül kiépített gyalogos sétány van, valamint a déli oldalon padok is. Néhány horgásszal is találkoztunk az északi oldalon. A Csali Csárda mellett található a helyi horgászegyesület telephelye.
Pár hónappal később, a nyár után volt alkalmunk télen is megnézni a Bányatavat. 15 éve nem volt ilyen hideg, mint a mostani januárban, így természetesen a Bányató is befagyott. Volt azonban egy kis kör alakú rész - tó a tóban - ahol egy vadkacsa csapat telelt, s ők a testhőmérsékletükkel és mozgásukkal megakadályozták, hogy ezen a részen a tó befagyjon. Az egész vadkacsa csapat itt gyűlt össze, s többen úszkáltak is közülük a pár fokos vízben. Néhányan a part menti jégen csúszkáltak.
Vicces volt számomra, hogy a tó helyi, fél-hivatalos neve: Slötyi, ami a sváb/német "iszapolás" szóból ered.