Két telefonálgató kamionsofőr-féle üldögélt a klotyó előtt, más nem nagyon volt errefelé. Leültünk egy kisebb asztalhoz. Kedves lány jött, felvette a rendelést, meglepően ígéretes az étlap. Aztán csak vártunk. Laza futárgyerekek jártak néha ki-be, mászkáltak be a pult mögé, a konyhába, csak úgy maszk, kézmosás, minden nélkül, rutinból. Lassan csordogált az idő és az élet a falak között, a sofőrök is rég elmentek. Előbb vagy utóbb rájön az emberre, hogy ül egy étterem kellős közepén, érzésre már igen régóta és talán mindenki elfelejtette a létezését. Még csak azt sem mondta senki, hogy bocsánat, de nagyon leterhelt a konyhánk (egyedül voltunk csak vendégek), és frissen főzik a levest, a semmiből keletkezik minden. Odamentem hát éhes arccal a pulthoz, hogy megérdeklődjem, mi történt? Hát nem megy az olyan gyorsan, ugyebár csinálják. . . azután végre tényleg megtörtént, előkerült a leves, és nagyon finom volt! Én tanyasi tyúkhúslevest ettem, nagyon meg voltam vele elégedve. Feleségem magyaros gulyást, az még ráadásul szépen is volt tálalva és jelentősebb adag is volt az enyémhez képest. Másodiknak, ami már nem jött nagyon soká, brassói aprópecsenyét kértem, gombával, borsóval, mert ez így jól hangzott, És finom is volt! Apróra vágott krumplicskákkal, nem ám csak úgy, hasábburgonya összekeverve a tegnapi pörkölttel, ahogy máshol szokás. Ez itt teljesen rendben volt. Kaptam mellé teljesen kéretlenül egy uborkasalátát is, az is nagyon jól sikerült. Nejem rántottgombája már más volt, picike fejecskék voltak nagyon, és a hozzá kért rizibizi abban merült ki, hogy az adag rizsre rászórtak pár szem borsót. (? ? ? ) Ez azért kapufa volt rendesen. Végül körtelével zártam, nem volt drága a hely, nem is volt nagy élmény, de rossz sem, közben aztán nagy forgalom zajlott, külső rendelések ki-be pakolása szünet nélkül valami szállításra. . . azért a hely a közepesnél jobb, ne riasszon vissza ez senkit.
