Kis rájavítás

Azt hiszem, rosszkedvűen kullogtam át az úton Pomázon, egy elég félresikerült ebéd után a Pizza Italiából, amikor kezdett lehanyatlani a nap, jelezve, hogy nem is ebéd volt ez már, talán inkább már vacsora, és szerencsére az út túlfelén rátaláltam erre a cuki kis cukira. De már itt is pakoltak éppen a külső teraszról hordták be a székeket. Jaj, hát ezt is lekéstem... Tessék, kérek valamit? Persze, hogy ha lehet még? Hát, itt vagyunk még, szóval csak nyugodtan. Elpoénkodtam azon, hogy még megmentenék egy sütit a feleslegesség kárhozatától, szóval gyorsan végigszaladva a kínálaton, egy puncsszelet mellett döntöttem, meg egy kis almalevet is kértem hozzá. A lány kedves volt, barátságos, nem is volt rossz a süti, olyan kis utolsó vendégként beültem a már pihenésre előkészített szobácskába, jó ez, szívesen emlékszem vissza rá.