Ő talált meg engem

A tájház bukkant rám, azaz, hogy is volt? Pomázon mafláztam végig éppen, és egyszer csak ott volt. Imádom a tájházakat, több se kellett... persze, zárva volt, de az ablakon van egy kis hirdetés, hogy kit kell felhívni egyeztetésre. A hölgy azt mondta, hogy nemsokára jön neki csoport, de akkor előbb átjön miattam. Némi ücsörgés a kispadon a koratavaszban, és tényleg, jött is. Kinyitott, mutatott, magyarázott... Pomázon (meg a környék több településen) soknemzetiségű a lakosság. Mindenki tudja, aki valaha hajlandó volt történelmet tanulni, hogy a tatárjárás, majd a török uralom szinte csutkáig kipusztította a magyart, tömegek települtek ide, a megüresedett országba. Ide például szerbek, svábok, tótok és cigányok... azután nagysokára lettek némi bizonytalan eredetű magyarok is. Szóval, minimum öt nemzetiség tartós együttélése. A romák például nem büdösek és tolvajok voltak (ahogy a sztereotípiákból megszoktuk), hanem kemény fémmunkások. Szóval ez itt alapvetően egy szerb tájház, úgy kell nézni, annak jellegzetességeivel. Nem kell sokat mesélnem róla, teszek fel pár képet, szerintem kedvet csinál mindenkinek. Amúgy meg Húsvét közeleg, ez a dekorációban is tükröződik. A legnagyobb élmény meg a paraszt Mária volt, a Szent Szűz sokszor hazánkban, egy ékszerektől, aranykoronáktól roskadozó főúri dáma, hitvány megcsúfolása ez a Biblia eredeti Mirjamának, de itt egy parasztnő. Egy régi templomi szobor, fából faragták, és időnként átöltöztetik. Egyébként a drága hölgy a tájházban nem kért belépődíjat a roskatag papókától, ingyen élvezhettem a tárlatvezetést.