Ákos vándor adatlapja

Hagyományos értelemben vett csárdára semmilyen módon nem emlékeztet a belső tér, a bútorok azonban kényelmesek, a tér elrendezése nagyüzemi éttermi stílusra hajaz. Az éppen szolgálatban lévő két pincér hölgy kedves volt. Sajnos mindez nem tudta ellensúlyozni azt a gasztronómiai csalódást, amit át kellett élnem. A tervem az volt, hogy mivel a Duna mellett vagyunk és halászlé rajongó vagyok, a leves megkóstolása után választok még valamilyen más halételt is a kínálatból - nos a leves megkóstolása után a második fogásra nem került sor. Agyonsózott, rendesen megpaprikázott, egyébként semmilyen más ízélményt nem nyújtó lében két és fél halszelet úszkált - a halhús vízízű, élvezhetetlen, az egész halászlének nevezett mű elfogadhatatlan volt, a hozzá külön kérésre feltálalt erőspaprika pürének a sóson kívül más íze nem volt. Egy dologgal voltam csupán megelégedve, és az a leveshez felszolgált gyufatészta minősége volt. Mindez 4. 500Ft-omba került, ellentétben az étlapon szereplő 3. 300Ft-os árral szemben - gondolom a különbség abból adódott, hogy többféle halból álló betéttel kértem felszolgálni a levest. A helyi szakács a halászléfőzés két legalapvetőbb szabályával sem volt tisztában: 1. többféle hal felhasználásával készítjük, 2. a halat főzés előtt enyhén besózzuk és pár percig állni hagyjuk. Látogatásom idején rajtam kívül csak a helyi focicsapat tagjai ültek az étteremben, más vendég nem - eleinte csodálkoztam ezen, most már nem.