Graf.Poly adatlapja

A wc megközelítése egy veszélyesen meredek és a végén szűken kanyarodó lépcsősoron történik, minden kapaszkodó, korlát nélkül! Csoda, hogy így működési engedélyt kapott a hely. Az ételválaszték szűkös, a minőségét nem tapasztaltuk meg az árak miatt. Helyet csak a teraszon kaptunk (előzetes foglalás ellenére) ott az utcai zsivaj miatt a zene nem élvezhető. Bent sem lett volna sokkal jobb, mert ott meg fülledt meleg volt a nyitott ablak ellenére, ugyanis klímaberendezés az nincs. Az árak inkább a külföldi vendégekre vannak kalibrálva. Az átlagost minősítést csak azért kaphatta tőlem a hely, mert a kiszolgálók rendkívül kedvesek voltak és azt is kellemes gesztusnak tartom, hogy minden asztalra elhelyeztek egy kis üvegkehelyben néhány deka burgonyacsipszet. Grátisz.

De most jön a baki:
A rántott sertésmáj két szeletes volt egy kicsi és egy négyszer akkora nagy. A kicsivel kezdtem, finom ropogós panírban tökéletesre sütött szeletke volt, krémes állagú, de egyáltalán nem véres, vagy rózsaszínű belsővel. Aki így tud májat sütni, az egy zseni. Sajnos a másik, a sokkal nagyobb szelet viszont ehetetlen keményre sült, a közismert "cipőtalp"! ! ! Gondolom ugyanaz a szakács sütötte, hát talán mégsem zseni. Ezután következett egy angyaloknak való túrógombóc, laza, citromhéjas, elegendő tejföllel és morzsával, ez megint maga a tökély. . . A rendelt almafröccs ezúttal tökéletes volt, a korsó csapvíz meleg, rakhattak volna egy kis jeget és egy szelet citromkarikát, ahogy a jobb helyeken teszik. A felszolgálás nem rossz, csak nincsenek felkészülve az őszinte válaszra. . . A tányérokat leszedő hölgy megkérdezte, hogy hogy ízlett? Amikor említettem a cipőtalpat kicsit meghökkent, de nem kommentálta. A számlán persze semmi jóváírás nem volt, pedig a tányéron a második szelet fele ott is maradt.

Nem ezt kaptuk, a pohár tele volt, sok vízzel készült az ital
A leveseknél is akadt egy promléma, az egyik leves helyett egy másik fajta levest hozott ki a felszolgáló hölgy. . . Úgy kellett utána loholni és kérni a cserére. Néhány perc múlva meg is tette,
A három főétel közül kettő volt csak pocsék, A Marshall máj erősen túlsütött, cipőtalp keménységű volt, olyan, mint ha másodszor sütötték volna, Ráadásul a vendég a vegyes köretnél felhívta a felszolgálónő figyelmét arra, hogy a rizst nem kéri, csak burgonyaköretet kér hozzá. Természetesen a kérését nem vették figyelembe, a köret fele sült burgonya, a másik fele RIZS volt! A másik főétel a vadas marhaszelet zsemlegombóccal nevű opus volt, aminek a három fő összetevője (hús, zsemlegombúc és mártás) közül csak kettő volt végzetesen elrontva. Ez az étel szégyen! Mi köze a valódi zsemlegombócnak a felszolgált, kőkemény, talán zsemlemorzsából készült, homogén rettenethez? Az úgynevezett vadasmártás egy unalmas, semmilyen ízű valami volt, ahelyett hogy egy kellemesen pikáns, babéros, citromos, laza mártás lett volna. Viszont édes volt. Igen, tudom, karamellizált cukor is kell a vadasszószhoz, de ennyi? Meg sem lehetett enni, annyira pocsék volt. Az étkezés végén a felszolgáló hölgy meglepődve fogadta a panaszainkat, de megértően. Azzal mentegetőzött, hogy hát ugye nem ő tehet erről. Én viszont felhívtam a figyelmét az italkeveréssel, a levescserével és a rizzsel kapcsolatos hibákra, amitől mélyen felháborodott! Nos, ennyit erről a helyről. Egy dolgot viszont a korrektség kedvéért el kell mondanom: a számlán nem szerepelt a két kifogásolt főétel ára. . . Ezt viszont mi nem kértük, nem potyázni szerettünk volna, hanem gasztronómiai élményt! A döntéshozó (üzletvezető, tulajdonos? ? ? ) gesztusa mindenesetre pozitív volt. Talán jobb érzéssel jöttünk volna el, ha őszintén elnézést kér a történtekért és a kompenzációra sem tartottunk volna igényt.