Soha többet!

2024. május 23. Nem sokkal nyitás után érkeztünk, még alig voltak más vendégek. Hárman voltunk, gyorsan megkaptuk az ital- és étlapokat, A kért italok hamar megérkeztek, az első hiba itt tötént, az almafröccsöt kifejezetten űgy kértük, hogy az almalére csak egy kevés szódavizet töltsenek, nem baj, ha nincsen tele a pohár. Nem ezt kaptuk, a pohár tele volt, sok vízzel készült az ital
A leveseknél is akadt egy promléma, az egyik leves helyett egy másik fajta levest hozott ki a felszolgáló hölgy... Úgy kellett utána loholni és kérni a cserére. Néhány perc múlva meg is tette,
A három főétel közül kettő volt csak pocsék, A Marshall máj erősen túlsütött, cipőtalp keménységű volt, olyan, mint ha másodszor sütötték volna, Ráadásul a vendég a vegyes köretnél felhívta a felszolgálónő figyelmét arra, hogy a rizst nem kéri, csak burgonyaköretet kér hozzá. Természetesen a kérését nem vették figyelembe, a köret fele sült burgonya, a másik fele RIZS volt!
A másik főétel a vadas marhaszelet zsemlegombóccal nevű opus volt, aminek a három fő összetevője (hús, zsemlegombúc és mártás) közül csak kettő volt végzetesen elrontva. Ez az étel szégyen! Mi köze a valódi zsemlegombócnak a felszolgált, kőkemény, talán zsemlemorzsából készült, homogén rettenethez?
Az úgynevezett vadasmártás egy unalmas, semmilyen ízű valami volt, ahelyett hogy egy kellemesen pikáns, babéros, citromos, laza mártás lett volna. Viszont édes volt. Igen, tudom, karamellizált cukor is kell a vadasszószhoz, de ennyi? Meg sem lehetett enni, annyira pocsék volt.
Az étkezés végén a felszolgáló hölgy meglepődve fogadta a panaszainkat, de megértően. Azzal mentegetőzött, hogy hát ugye nem ő tehet erről. Én viszont felhívtam a figyelmét az italkeveréssel, a levescserével és a rizzsel kapcsolatos hibákra, amitől mélyen felháborodott!
Nos, ennyit erről a helyről. Egy dolgot viszont a korrektség kedvéért el kell mondanom: a számlán nem szerepelt a két kifogásolt főétel ára... Ezt viszont mi nem kértük, nem potyázni szerettünk volna, hanem gasztronómiai élményt! A döntéshozó (üzletvezető, tulajdonos???) gesztusa mindenesetre pozitív volt. Talán jobb érzéssel jöttünk volna el, ha őszintén elnézést kér a történtekért és a kompenzációra sem tartottunk volna igényt.