Nem érződött hangjukon a fáradtság, méltatlankodás vagy kelletlenség amikor hozzánk szóltak. Készséggel álltak rendelkezésünkre kéréseinkben vagy kérdéseinkben. A recepción is gyors, szíves fogadtatás várt, bár a fürdő megtalálása a gyors elmondás alapján okozott némi fejtörést. Ettől még érdekes is volt, hogy az étterembe menet, hová tűnnek a fürdőruhás alakok? Természetesen a követésük könnyű eredményt hozott a felismerésben. A szálloda fürdője igazán kellemes, jó a víz, tiszta és nyugodt hely. Csak a hideg italfogyasztás lehetősége, maga a büfé hiányzott, ezért nem tudtuk kihasználni a három órát. A tófürdő megközelítése jóval körülményesebb de szebb a környezete és van étkezési lehetőség. Jó, hogy választhattunk a két variáció közül. A szállodai szoba tiszta, kellemes, jó meleg, a takarítás rendben ment, minden normálisan, színvonalas volt. A liftezés szokatlan, kicsit nehézkes, amikor egyszerre használja mindenki a programok, a vacsora idejében. Ami kicsit ijesztőnek hatott belépéskor, az a szobák padlószőnyegének kinézete, kopottsága. Már nem tisztítható olyan állapotúra, hogy hihető legyen az amúgy valóban jellemző általános tisztaság. Az ajtók kék festése és a fája is kopott, a fal festése úgyszintén. Ezek az első jegyek, amit az ember belépéskor meglát. A teraszt nem használtuk, a függönyök behúzása pedig kicsit gagyinak tűnt. A felújítás ráférne a szobákra a felsoroltak szerint. Mindezzel együtt remek három napot töltöttünk el tiszta, kellemes környezetben. Amiről a szálloda nem tehet, csak a vendégek:
1. A vacsoraesten megtaposták, az étlapunkat, amit gondolom előzőleg levert valaki az asztalról, majd lábnyomokkal és ételmaradékokkal szennyezetten, meggyűrődve visszahelyezte oda, ahol étkezünk. Abban a pillanatban robbanni tudtam volna. 2. Egy másik táncból visszatérve az én helyemen fogadott gyanús látvány. Egy szalvéta, rajta az elfogyasztott, szépen ráköpködött színes szőlő és dinnyemagok, megspékelve csumával. Hirtelen ajándékfogásnak véltem. Mégis inkább neveletlen otrombaságnak vettem mint ötletes bosszantásnak, hiszen erre okot nem adtunk senkinek. Meglepődésemet megrökönyödés követte. 3. Elmentünk táncolni, majd mire visszatértünk, valaki elvitte az asztalunk dekorációjaként annyira megszeretett ajándéklufikat. Szomorú voltam, mert érkezéskor éppen ennek örültem legjobban. 4. Érkezésünk délutánján lepihenve, a szomszédunkból áthallatszó veszekedés zaja ébresztett. Kicsit azért előtte sikerült pihennünk. 5. Esténként azonban a felettünk lakó, valószínűleg nagyot halló német öregúr, rendíthetetlen dinamikával erőltette a televízió vagy rádió. . . ? attraktív, szurkolói hangvételű műsorát. Mindezt órákon át, éjszakába nyúló végtelen történetként zavarva meg a pihenés csendjét. A harmadik nap nem bírtam tovább. Pizsamában mentem egyet felfelé a kedvenc liftemmel és bekopogtam. Kétszer, mert ennyiszer kiabált vissza temperamentummal, mire az ajtó mégis nyílt és én a nem semmi nyelvtudásommal "please televisió zéró" szavak kíséretében közöltem óhajomat, hogy mit is szeretnék éjnek évadján! . . . Előbb kellett volna! . . . Végtére is nagyon jól éreztük magunkat. Azt kaptuk, amire számítottunk magától a szállodától, ellátásból még jobbat! Nem a felesleges flancolást, affektálást, megjátszást ami a drágább szállodák sajátja, szép, nem-jó ételekkel. Minden a helyén kezelt minőségben és a realitás mértékével arányosan jelent meg, csalódások nélkül. Mindez szállodai részről nagyon jó érzéssel töltött el bennünket. Köszönjük szépen!
