Mikor étkezési szándékunkat jeleztük, kedvesen türelmünket kérték, mert épp egy kb. 25 fős csoport ebédeltetése zajlott le. Fél óra múlva már készült is az étel, amelyhez a szakács a kerthelyiség melletti konyhakertből szedte sietve a friss fűszert! Másnap reggel választékos reggeli várt minket az előre egyeztettet időpontban. 2015 kora tavasszal egy hosszabb utazás közben ejtettük útba a fogadót és kedvesen, emlékezve ránk fogadtak minket egy ebédre. Épp a szezonnyitás kezdetén voltak, de nem tudtunk kifogni az ételkínálaton. Legutóbb 2015 augusztus 20-i hetet töltöttük szintén náluk, immáron biztosra menve, a csillagtúrás bázisnak neveztük ki az Öreghegyet. Három gyermekkel - 6,9,12 - évesek - remekül éreztük magunkat! Akár az étlapról választottunk, akár menüt (990. - két fogás) kértünk, szívesen fogyasztották a srácok, ahogy a fentebb említett - minden reggel más kínálatú - reggelit is. Nem lehetett panasz semmire! A szállás továbbra is makulátlan, a személyzet ha fiatal is, de ügyes, jól összeszokott csapat. Akkor sem jöttek nagyon zavarba, amikor a hosszú hétvégén a napi két étkezéses, 32 fős állandó csoportot, a szálló vendégeket és még majd hatvan folyamatosan betérő, étkezni vágyót kellett kiszolgálniuk a kis, kevesebb vendégre kapacitált konyhájukból egy nap alatt anélkül, hogy a minőség rovására ment volna. Az egy hetet, 3 gyermek, 2 felnőtt, napi két étkezéssel olyan áron kaptuk, hogy a legközelebb szóba jövő szállás került volna ugyanezen időszakban ennél picivel többe Tapolcán, étkezések nélkül! Ez az étterem/panzió nem egy ultramodern dizájnú hely. A konyha nem Michelin csillagokat űz. Nem is akar semmi ilyet betölteni. Ez egy őszinte, jó értelemben egyszerű fogadó, hagyományos ízekkel, kényelemmel, szeretettel. Eképp várja a vendégeit, akik tudják mire, mennyit szánnak, és tudják azt is, mire számíthatnak a pénzükért. Szentbékkála, nem világváros, nincs szüksége fényűző csillogással kecsegtető vendéglőkre, szállókra. Ez egy őszinte, barátságos település, őszinte, barátságos emberekkel, a faluhoz méltó őszinte vendéglátással. A faluban, ahol "amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten". Megszerettem a fogadót, a személyzetét, és rajtuk keresztül beleszerettem a faluba, lakóiba és az egész vidékbe! És ha mégis, fényűző szobákra vágynék, rafinált ételsorokra, méregdrága sztárpincészek boraira, akkor biztos nem ide jönnék, hanem teljesen máshova. És abban is biztos vagyok, jóval komolyabban ki kellene nyitnom a pénztárcám, hogy efféle hedonizmusok árát kiegyenlítsem.
