Sacc87 adatlapja

) E-mailen foglaltunk asztalt, de sajnos nem kaptunk visszaigazoló üzenetet (első alkalommal ez rendben megtörtént), így fel kellett hívjam az éttermet, hogy érdeklődjek, lesz-e helyünk. 2. ) Érkezésünkkor a pincérek - illetve ahogy később megtudtuk, egyikük az Üzletvezető volt - nem fogadtak minket, odakint a lépcső mellett ücsörögtek. Kb. 4-5 percig ácsorogtunk egyhelyben, majd választottunk magunknak egy szimpatikus asztalt, amelyről aztán később kiderült, nem az volt részünkre lefoglalva. 3. ) Az Üzletvezető úr - akiről azt hittük, hogy vendég lehet, mert nem volt átöltözve - civil, utcai ruhában (rózsaszín pólóban, farmebnadrágban, nike cipőben), letegezve szolgált ki minket (habár fiatal 30-asok vagyunk, ez egy étteremben nem helyénvaló). 4. ) A felszolgált étel (Vagon tál) húsadagja pontosan fele akkor mennyiség volt, mint első alkalommal és a krumpli ehetetlenül el volt sózva, a pálinka hanyagul, nem egyformán lett kimérve. A fiatal pincér fiú udvariasan érdeklődött, hogy hogy ízlik az étel. Mi éltünk a panasz lehetőségével. Zavarában minden, a vendégre nem tartozó belső problámát (a másik pincér úr egészségi állapotát, a helyettesítés nehézségeit) megosztott velünk. Az Üzletvezető urat (panaszkezelés céljából) már nem is láttuk. Röviden egy hasonlattal megfogalmazva első alkalommal úgy éreztük, hogy a vonat megy, most pedig állt. . . U. i. : Mielőbbi gyógyulást és jó egészséget kívánunk a Főpincér úrnak, akinek a munkájával és személyiségével maximálisan meg voltunk elégedve húsvétkor, és aki igazi, kellemes Vagon-hangulatot teremtett. Ezt a benyomást próbáljuk emlékeinkben megőrízni az étteremről.