Hol volt, hol nem volt

Helyi mese a szakállas farkasról. Van itt egy legenda Putnokon, ennek örömére létesült a városban a szakállas farkas ivókút, elmesélem hát a legendát is, bár nem túl vidám. Szóval, élt valaha itt egy pásztor, rossztermészetű szemétláda volt, kutyául bánt a feleségével, nem is szerette, csak durván kihasználta a női személyt. Egyszer aztán kiment a dombi legelőre, kiterelte a falu összes állatát, tehenet, birkát, libát, tyúkot, mindent, oszt jól meghagyta az asszonynak, hogy délre vigye ki neki az ebédet. Na, az meg meg is főzte, el is indult vele, de szóba elegyedett ezzel is, meg azzal is, telt az idő, a pásztor meg nagyon ideges lett, elindult a felesége elejbe. Az asszony meg már sietett, egyszer aztán jó alaposan meglepte őt a fák meg a bokrok közül egy nagy farkas, tépte, marcangolta a ruháját, de valahogy sikerült megmenekülnie. Aztán, mikor az urával találkozott, az dühös volt nagyon, de azért jól bekajálta a lencsét. El is álmosodott, aztán az asszony ölébe hajtotta a fejét, mert alunni akart. Pedig hát utálta a nőt, na. de azért el is aludott ott, de az asszony felfedezte a fogai között a ruhájának egy darabkáját, szálját, amit a farkas kimart. Na, erre aztán, hogy az ember a farkas, fogta az ember bicskáját oszt levágta az embert. Az meg meghót, az asszony meg nagy köveket rakott a holttestre, hogy ne lássák meg. Hát így vót ez, na. Azóta mesélik szájru szájra. Nekem egy kissé sántít ez a helyi legenda, de nem voltam ott, nincs jogom belekötni. A legzavarbaejtőbb, hogy a kúton a szoborfarkas nem is szakállas. Hát ki tudja, lehet, hogy nem is ez a farkas vót ám az.