Szerb templom Ráckeve

nos, volt szerencsém már pár szerb ortodox templomot megnézni, el is ámultam nemegyszer, de ez kenterbe veri a többieket, tényleg. Messziről nézve egy viszonylag nagy templom. Közelebbről, beszabadulva az udvarra, már eléggé meglepő, hogy a templom harangtornya meg maga az imaház teste nem egyben van, két különálló épület. És szokatlan módon több helyiségből is áll. Valaha a szerbek asszonyai, lányai ugyanolyan elnyomott kárhoztatásban éltek, mint pl. a zsidók, csak különajtón mehettek be, a hátsó teremben szorongtak, míg a nagyarcú kanok kint pompáztak a főszínpadon. Ezt az alárendelt nyomorúságot a nők milliói fogadták el, szokták meg a nagy világvallások tevékenysége által. Mára ez a hagyomány itt is egy kicsit elmosódott, a megmaradt, hitet megélő pártucat emberből már nincs ilyen elkülönülés, a nők ugyanott mennek be, de aztán megvert kutyaként hátraszaladnak mégis. A templom építészeti csoda, meg a freskók. . egyszerűen káprázatos! A helyzet az, hogy szigorúan tilos bent fényképezni - míg más ortodox templomokban szabad - , egyszerűen azért, mert a helyi vén morcos, a főpap ezt nem bírja, nem szereti, tiltja. Csak hát én nem vagyok az ő alattvalója. Az idős hölgy, aki a jegyeket adja, és nagyon lelkesen, szívesen vezet, mesél, ráutaló magatartással támogatja, de verbálisan tiltja a képrögzítős csíntevés elkövetését. Nagyon kedveltem a nénit, mert nagyon informatív volt, vettünk is tőle két gyertyát, külön lehet egy-egy tálcán égetni candelát az élőkét, külön az elhunytakért. A padló kövezete alatt meg mindenféle ősi ortodox fazon alussza örök álmát, róluk is lehet részleteket megtudni a séta során. A falon körbe. . . mintha a szentek kórusa énekelne, a kilapított, kétdimenziós, ikonjellegű figurák mély baritonját véled hallani a fénypászmákat kibocsájtó fejekből. . . Csodaszép hely!