Ez meg úgy volt, hogy jöttünk hazafelé Szombathelyről az országúton, közben hangosan poénkodtam mindenféle faluneveken, amerre jártunk, jobbra meg balra, hogy mi van ott, meg kéne nézni, valahol kávézhatnánk. . . de hát már ez is elmaradt meg az is. . . mi jön most? Hát például Répcelak! Voltam itt mostanában? Bizony nem!
Akkor gyerünk. Nem is olyan messze az úttól, ahogy bekanyarodtunk a településre, ott vigyorog ez a kávézó. Nézem az ittjartamot, hát nincs rajta. Nem baj, majd kérjük, hogy tegyék fel. Öcsém nagyon profi volt a terepen, fejből emlékezet rá, hogy milyen csavaros olasz fagyit evett itt, ezzel nyitottunk, hogy ezt emlegettük, aztán pár perc alatt olyan viharos beszélgetésbe keveredtünk a helyi hölggyel, hogy már a magyar közoktatás helyzetét kezdtük boncolgatni. Ő nem értette, hogy mi vele a baj, ezért rögtönzött hakni-szerű szemináriumot tartottunk állami és más fenntartószervek szerepéről, hiányosságairól, és bizony elég sok információt hagytunk ott ingyen. De a kaja viszont pénzbe kerül, öcsém valami országtortáját kért, nevelőanyám mindenmentes süteményt kapott, én meg valami TopJoy meggyet, meg kávét. Nem tudom, mennyi volt, bevallom, nem engem terhelt a számla. De amúgy jól éreztük magunkat.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
