Itt enni jó

Szerettem is én ezt a helyet rendesen. Egyik este betértem vacsorázni, bár lehetett volna késői ebéd is, de az ember a legtöbbször nem ér rá ebédelni, ha fontos látnivalói vannak. Szóval, már esteledett talán. Mondtam, hogy egyedül vagyok. Nem rendeltem asztalt. Így is akadt két-három választási lehetőségem, egy hármas asztal foglaltam el, kissé az útban ülve. Bár, amikor érkeztem, még nem voltak sokan. Májgombóc levest kértem, mert szeretem. Hoztak egy akkora tállal, hogy csak pislogni tudtam. De rendkívül finom volt! Miért nem tudják mindenhol ezt így csinálni? És annyira jó volt, hogy nem lehetett abbahagyni, mondtam, magamnak, hogy elég lesz már, mi lesz a második fogással, hová fér az? De nekem aztán mondhattam! Süket fülekre találtam. És amikor már kivégeztem ezt a rendkívüli levest, jött a velővel töltött borda, Istenem, 6 vagy 7 szelet! De jaj, ez is nagyon finom volt! Közben egy nagyüveg almafröccsöt döntögettem, aztán megadtam magamat a tál felénél. Időközben megtelt az étterem, zajosabbnál zajosabb bandák foglaltál el a fenntartott asztalokat, tele lettünk, nagy családok igen sok ricsajos és szaladgáló gyerekkel, meg ilyen hétvégén beülünk valahová tahóegylet is, kieresztjük a gőzt, az ilyenek között mindig akad egy-két szuperharsány, aki az idióta vicceivel túl akarja ordítani az egész asztalt, és állandóan szereplési kényszere van. Istenem, hát egy falusi este valahol a végeken. Sok faluban nincs étterem, ez viszont egy nagyon jó hely! Nyögve elcsomagoltattam a fél másodikamat, azaz csak elcsomagoltattam volna, de itt nincs olyan, ők nem nyúlnak hozzá a maradék izéhez, de dobozt adnak, tedd bele. És még az uborkasaláta is szuperfinom volt, tökéletes és bőséges, azt is el akartam csomagolni. Hát ilyen volt ez amit ezért fizettem, az meg semmi volt az értékéhez képest!