Egy kis ez meg az

Tegnap Vadnán mondta egy bennfentesnek tűnő polgártárs, hogy egyek Kazincbarcikán a Mátyás 2-ben, nemrég nyitott, és igazi gourmet. Nosza! Hajrá! De nem találtam Kazincbarcikán Mátyás 2-t, Mátyás sörözőt igen, de az nem az. Így a sötét országúton tovább búslakodtam dél felé, valahol távol a haza, Budapest, sok kilométer még az éhesen. Na, aztán Sajószentpéteren egy étteremhez nagyon hasonlatos intézmény becsábított, DEndre gasztokultúr volt már itt, és tetszett is neki, hát nyomuljunk be! Sok üres hely van, választhatok. Sarokba ültem, hogy belássam a teret. Nagyon jó benyomást kelt a hely! Egy lány és egy férfi viszonylag profin szolgál fel. Étlapot is kaptam, igazi talján kínálat, az olasz húsleves az jó, szeretem, kértem is. Meg aztán csirke supreme-t is, és vidáman azt mondtam, hogy "száprém". Ahogy régen is mindig a Diana Ross and the Supremes-et mondtuk. "Szuprém" - javította ki hűvösen a pincérlány. Aztán később is, amikor kihozta, lassan hangsúlyozta, hogy "itt a csirke szuprém". Nem, nem javítjuk ki a vendéget soha, pláne, ha nem ismerjük, és ez tényleg nem tartozik a bájos humor területére. Egyébként meg legyen pozitív, hogy kérés nélkül hozott száraz, tört erőspaprikát a leveshez, ez jólesett nagyon. Az étel nagyon jól sikerült, gombás rizzsel a csirke pompás harapnivaló, a leves is öröm. Italt kértem, kintről beszólt valami autó az ablakon át, hogy figyellek ám, szóval alkoholmenetesen, narancslevekkel töltöttem ki az űrt, az is elég mediterrán. A WC-t előzetesem láttam, megnéztem, aztán a végén használtam is rendeltetésszerűen. Közben bejött egy cigánycsalád, a kiskamasz fiú nem egyedül bement a mosdóba, és mintha lerombolta volna azt... hirtelen sáros tócsák keletkeztek, szanaszét spriccel víz, és vizes, összeázott papírdarabok mindenfelé... miért? De tényleg, miért? Szóltam a lánynak, hogy pirulok, de nem én voltam, küldött valakit takarítani. A végén volt még töprengető, lazán közölte a fizetéskor a kis hölgy, hogy itt nincs kártyával fizetés,. nincs termináljuk, most utalok telefonról appal, vagy készpénz. Hmmm... ezt talán közölni kellett volna előre. Mondta a lány, hogy intézi a telefonomon az appomat, köszi, ne intézze. Majd én. És hál'Istennek leltem magamnál elég készpénzt, egy tízezres lett a vége borravalóstól, kint a sötét parkolóban, meg néhány helyi szociális probléma rámszált sietve, hogy adjak pénzt, mert neki éppen meghalt a 4 éves kislánya, és ez szomorú, és szemmel látható nagyon részeg is volt. Egy félmaréknyi apróval megváltottam a szabadságomat, aztán huss, el innen!