Millenniumi emlékpark Sárbogárd

Rákóczi Ferenc, mohácsi vész, tatárjárás, Szent István, honfoglalás, első meg második világháború, 1956. . . szóval, minden egyben. Az összekötő járólapok is történelmi és művészeti jelentőséggel bírnak, amiken lépkedünk az idő labirintusában. De van ennél egy sokkal súlyosabb tény is, az, hogy tulajdonképpen egy hatalmas tömegsíron lépkedünk, rettenetes mennyiségű emberi csont felett, vegyes nemzetiségűek, oroszok, kirgizek, tatárok, kozákok, németek, grúzok, románok és magyarok, mind itt alussza örök álmát Sárbogárd központi tere alatt, az emberi hülyeség közös sírgödrében. És az a sokszáz halott ott lent döbben rá, hogy ugyanolyan anyagból vannak a csontvázaik, hús nélkül már meg sem tudják különböztetni egymást, csak idefent az élők, akik mind külön zászlók, koronák, himnuszok és uralkodók nevében indulnak harcba egymással. A tér szélén iszonyat, hogy mennyi nevet őriz a kő, menj el ide, olvasd el, ülj egy órát ebben a parkban és gondold el, hogy milyen brutálisan nagy baromság a hazafiaskodás, a nacionalizmus.