Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
. . Hát, most mi legyen? Aztán jött egy amolyan postásféle ember pár ajtóval odább, ajtóban diskurált a háziasszonnyal, én meg lecsaptam rájuk, hogy hopp, tudnak-e segíteni? A nő készségesen a telefonjáért nyúlt és máris hívta illetékest, aki visszakérdezett, hogy ki ez, mi ez, mit keres itt, mondtam talán, hogy nem palesztin terrorista, csak egy őszintén érdeklődő öreg muksó. A távoli nő üzente, hogy ne mozduljak, kocsiba vágja magát és jön! És így is lett. Végtelenül kedves, szeretnivaló "háziasszonyom" kinyitogatta a kiállítótermeket, és közben sokat mesélt is mindenről, Sárosdról, a közösségről, az együttmunkálkodás öröméről. Ez nem egy hagyományos múzeum, ez egy lelkes csapatszellem terméke, vannak itt fafaragók, fémmegművelők, varrók, hímzők, könyvszobor-készítők, patkolók és tojáspatkolók, tojáscsipkézők, óriásszobrok, házmodellek készítői gyufásdobozból vagy gyufaszálból. . . ez is olyan hely, hogy akármeddig ellennél itt, ha nem kéne mindig továbbmenni. Mindenesetre példaértékű mintája egy közösség kialakulásának, ápolásának.