Csalódás...

Várlátogatás után hatan ültünk be ebédelni a Végvár Ételbár kerthelyiségébe.
Mellettünk egy család szülinapozott kb. 20 fővel, de ők már a főfogásnál tartottak ekkor. Rajtuk kívül két asztalnál ültek ketten-ketten, tehát nem "telt házas" " úszik a placc" helyzetben tértünk be ide.
Három "felszolgáló" közül kettő a köszönésünket sem viszonozta, majd türelmesen végignézték, hogy a 4 fős asztalokból összeállítunk egy hat személyes asztalt...
Úgy tíz perc "hatásszünet" után a fiatalabbnak tűnő hölgy odafáradt és kedvesen megkérdezte, hogy sikerült-e már ételt választanunk (az étlapok az asztalokon voltak,nem kellett kihozni)...
36 Celsius fokban talán az itallal kellett volna kezdenie, de ez volt a kisebb problémánk...
Az Újházy-tyúkhúslevesnek csúfolt valami ízében és megjelenésében a kórházi "csontlevesekhez" hasonlított.
A hideg körtekrémleves akár jó is lehetett volna, de nem volt hideg.
A " lecsós" tarján 3 db fél ceruzányi vastag pritaminpaprika képviselte a lecsót, a honlapjukon található képen szereplő "kakastaréjt" pedig egy teáskanál apróra vágott "szalonnagyönggyel" helyettesítették.
Az adagok kicsik, a "tálalás" egy lecsúszott munkahelyi menza színvonalát idézi.
Pozitívumként a felszolgáló fiatalember igyekezetét tudnám csak kiemelni, aki legalább a lelkesedésével igyekezett menteni a menthetőt.
Az étterem árai az általunk tapasztalt minőséghez és színvonalhoz képest túlzónak tűnnek, amire még 10% szervízdíjat is felszámolnak...
Nagy csalódás volt számunkra a Végvár Ételbár...!