Mi, 13 éves süldők a barátommal, a nyári szünetben anyukám patronálásával életükben először lóra ültünk Náci bácsi lovardájában, 100 forint volt egy óra lovaglás, aztán az első futószáras óra után másodszor azt hazudtuk, hogy mi már tudunk ám lovagolni, ültünk már lovon, és persze azonnal kiderült, hogy az ócska hazudozás, és az öreg ordított is eleget velünk a füllentésért. Soha nem felejtem el azt a deres lovat. Később nagy lovasok lettünk mind a ketten, a barátomnak több saját lova is volt, évtizedekig hetente lovagoltunk különböző vidékeken. Ez a Náci bácsi, egykori tüzérszázados, aki harcolt a Don-kanyarban is, meg a magyar öttusa válogatott tagja volt az 1936-os berlini olimpián, 1956-ban szerepet vállalt a szabadságharcban, börtönbe is vetette a pártállami megtorlás, nos ő, ez az eleven történelem itt lakott, ebben a kastélyban 1956 és 1976 között! Emléke legyen áldott! Másik neves lakó, dr. Babocsay László a családjával szintén itt élt 1955 és 1964 között, és szintén meghurcolták 1956-os szerepvállalása miatt. Hát ilyen hely ez! Most a Somogy Természetvédelmi Szervezet központja. Az tartja fenn. Ilyen helyre minden épeszű ember kíváncsi. Megérkezünk, nézzük a kastélyt, teljesem pusztult, kihalt, csend van, a lépcsők töredeznek, vigyázni kell de csak meg kell kerülni a házat! A másik oldalon vidám az élet, gyerekek nyári tábora van éppen, a felnőttek, mint egy nevető bohém kis csapat üldögélnek, nevetgélnek, iddogálnak a ház előtt, és a legnagyobb szívélyességgel invitálnak be a kastélyba, persze, nézzünk csak körül, mászkáljunk, tegyünk csak kedvünkre! Azután még sok-sok érdekes látnivaló van ám itt, csak figyelni kell! Igazán érdekes hely ez.