Gauranga! (újabb beköszönés)

Szinte nem is tudom, milyen régen kezdtem idejárni, a lányom még pici volt, sok éve lehetet nagyon. Valaha fent volt az útnál a recepció, onnan kezdődött a hosszú séta, most a völgyig, a fehér elefántokig le lehet gurulni autóval és ott van a pénztár. A terület folyamatosan épül, mindig akadnak új építmények, meglepetések. Most, az aszály miatt az út mellett két oldalt elhelyezett kis ligetek, pihenők tavai kiszáradtak, csak a legnagyobbakban maradt némi víz. A Krisna-tudatú hívők mindig nagyon szimpatikusak voltak, nem érzem belőlük azt a rosszindulatot meg csalárdságot, ami a legtöbb egyházban jelen van. Nagyon egyszerű imáik vannak, de eléggé bonyolult filozófiájuk, csupa béke és szeretet, és szívesen veszek részt a rendezvényeiken is, akár Budapesten a szekérfesztiválon, vagy a Föld napja ünnepeiken is. Krisna völgy meg nem esik mindig útba, de ha tehetem, eljövök. Többször ebédeltem már itt az éttermükben, most is majdnem, de csak egyféle második volt, az is cukkinis, így hát lemaradtam most róla, csak mangós jéghideg lassit ittam. Meg vettem pár apróságot is, mindig veszek valami csecsebecsét, kiselefántokat a házioltáramba, füstölőket, szappanokat... bejárom a templomot, tiszteletemet teszem az oltárok, szentek felé, aztán szokásom szerint elmentem a tehenészetbe is, Mindenhol mindenki nagyon kedves, bárkivel találkozol az úton, köszön, szóba elegyedik, érdeklődik, abszolút emberi környezet. Néha a keleti jelmezeik keverednek a civil köznapi viselettel. A tehenészet felé vezető hosszú úton egy horvát sráccal akadtam össze, nem tudott magyarul, mesélte, hogy náluk nincs ilyen nagy közösségi élet, csak egy pici farm, ezért aztán többen több országból idejönnek néha és itt is laknak. Ez a fiú például az istálló emeletén. Rengeteg a tehén, azóta, mióta legutóbb itt voltam, még sokkal több lett, különböző karámokban békésen elvannak. Érdekes, ezt idáig nem vettem észre. az emeletes iskola a dombon,, meg a mögötte lévő másik, kisebb iskola is, eltérő funkciót láthat el, most úgy tűnt, a kisebbikben vannak a fiúk, a nagyobban a lányok. Meglepően sok gyerek volt. A fiúk sárga ruhában, éppen a gyepen ültek és sok-sok kis edényből ebédeltek, a lányok is 50 méterrel arrébb, csak lila ruhákban. Megkérdeztem, hogy szabad-e fényképet készíteni, annyira imádnivalóak voltak, de az egyik tanár az mondta, hogy több szülő van, aki nem szeretné. Ok, megértem. Elsétáltam még egy nagy félkört, aztán megelégedve, feltöltődve elhagytam őket.