A tizenhárom aradi vértanú Somoskő

leteszik az autót a parkolóba, felsétálnak, nem is látják, hogy ez itt van. De ezt a részt amúgy Petőfiről nevezték el, mivel egyszer, 1840-ben járt is errefelé, na, azért aztán a terület átalakult Petőfivé. Manapság, hogy nincsenek határok, meg nem állapítod, hogy hány lépés az emlékműtől Szlovákia vagy meddig Magyarország, de ennek, hál'Istennek már semmi jelentősége az égvilágon. Megyünk szabadon, amerre mehetünk. (Ha mindig így lett volna, ellenségink sem lettek volna. . . ) De a hős tábornokok még az ellenségeskedésbe haltak bele annak idején, Batthyányi Lajos, az első magyar miniszterelnök, akinek kastélyát éppen most látogattam meg Körmenden, ott van középen, nem tartozott ugyan a tábornokok közé, de a kivégzettek közé igen, és utolsó szavait nem felejthetjük soha el. 13 és még egy lélek fémbe és kőbe faragva, a magyarok mitikus hősei, bár jó részük nem is volt magyar. De ennek sincs jelentősége. Ha jól ismerjük a történetüket, igaz emberek voltak. Egy főhajtást megérdemelnek itt is.