Nagyboldogasszony templom Sorokpolány

És ekkor hipp, felfedezem Dóka Ferenc plébános urat, aki szintén felfedez engem. Most mi legyen? Mondom, hogy nem helyi alapanyag vagyok, csak jámbor kíváncsi. Ő meg azt hitte, hogy a hívásra érkező hív vagyok, mert ő itt éppen keresztutat tart. Hát ez pont jó, akkor megnézném a templomot. Ha bárki véletlenül nem tudná, a plébános urat nem lehet mással összetéveszteni, olyan szokatlan fülei vannak, és ő volt az a pap, aki egy korábbi helyén összevert egy postást, mert egyházi lap helyett valami Szabad Föld újságot kézbesített neki, más helyen meg egy tucatféle kivégzéssel fenyegetőzött hirdetményeken egy Mária szobornál eldobott cigarettacsikk miatt. Na, itt akkor engem vagy megöl vagy nem. Csak ketten vagyunk. De nem történt semmi krimi. A templom érdekes nagyon, a tornya különösen, az Árpád-kori. Valaha külső festmények boríthatták, ennek nyomát látod a bejárat felett. A belső térben is van izgalmas látvány, nem is egy, meg is mutatom. És persze a karzatra is felkúsztam, mert milyen templomlátogatás az, amikor nem mész fel a karzatra az orgonához na látod. Az egyik újkori plafonfreskó szintén nagyon látványos, szóval ezt csak nézd meg, ha erre jársz. És mikor már eleget szaladgáltam a templomban, végszóra érkezett is egy bottal nagyon nehezen közlekedő néni, tipikus templombajáró, és így aztán megköszöntem a lehetőséget és elhagytam a terepet.