Kalapom emelem

Na, itt éreztem valami igazi tiszteletet a szándék iránt, különösen akkor, amikor az avatásáról olvastam. Szóval, Sülysáp, és azon belül is az 56-os emlékmű. Ez pedig itt egy láng. Egy arany láng. Lobogás, tűz, remény, az apró lángnyelvek meg a kialvás, elszunnyadás, bukás, halál... Igen, ez így kifejező. De a lényeg! Az avatáson elhangzott, hogy ez az emlékmű nem megosztó vagy provokatív alkar lenni, "hanem világító Fáklya-ként emlékeztet majd arra, hogy az 56-os forradalmárok a magyar nemzet egészéért vállalták a küzdelmet, és néztek farkasszemet akár a halállal is. Ez az! Meghajlás! Korunkban, amikor olyan elképesztő mértékeket öltött a magyarnak magyarral szembeni utálata (sokan dolgoztak ezen, hogy így legyen), egy ilyen gondolat taps, hála, és éljen soká! Minden retek rezsim kisajátítja magának a nemzeti múltat, ünnepeket, nemzeti jelképeket, de a fáklyát azt nem lehet! Az valamennyiünké! Ezt az 56-os forradalmat meg szabadságharcot sem párt, sem izmus, sem vallás ne koszolja be, ne nyúlja le. Maradjon ez úgy, ahogy van, mindenkié!