Gondolatok a pávás lánnyal

Sülysáp bejárásába természetesen ez is beletartozik, a községháza, művelődési központ előtti téren ácsorgó szobrok, itt általában egy faluban a szokásos felhozatal van, de Sülysápon van ilyen sorból kilógó is. Lány pávával. Magyar lánynak magyar páva. Ha messzebbről nézed, inkább harcsa, vagy más vízi élőlény, de közelről kétségen kívül páva. Miért is van nekünk állandó népimotívumunk egy délázsiai madárral? Ja, mert hát az ősök Ázsiából jöttek. De akkor miért nem teve vagy jak? Hát azt nem nagyon lehet kézbevenni. Az is érdekes, hogy - ha jól értettem - ez a pávás lány valaha felszabadulási emlékmű lett volna, ma meg inkább az összetartozás egyik szimbóluma. Hát, ugye, ahogy a történelem megítélése változik, úgy a szobrok is forgandóak, nem csak az emberek. Nade. Ez egy szép szobor, a kort hozza elénk, amikor készült, annak ízlését, formavilágát, eszközrendszerét, A kor pedig, amikor elkövették, 1985. Aztán lehet ez még a jövőben munkáslány az állatkertben, parasztlány a kévék között talált pávával, állatmentő aktivista vagy Árpád-házi Szent Povendária, mikor milyen időkben kinek állítunk szobrot. Persze a páva meg a széplány erről mit sem tehet.