A VONATSZERENCSÉTLENSÉG EMLÉKMŰVE

A szajoli vasúti baleset a magyar vasút történetének egyik legsúlyosabb balesete volt 1994. december 2-án, amikor kisiklott itt egy Nyíregyházáról Budapestre haladó gyorsvonat, és a személyszállító vagonok mintegy 110 km/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe és egy lakóházba rohantak. Az ország legtöbb áldozatot követelő vasúti szerencsétlensége több mint harminc halásos áldozatának állít emléket a hófehér fal annak az épületnek, egy lakóháznak a helyén, ahová a szerelvények becsapódtak.
Az 1996. júniusban felavatott, a MÁV Rt. által állíttatott emlékmű Kő Pál szobrász és Balikó Gyula iparművész alkotása. A mű leírása szerint a fehérre festett betonból készült emlékfal az égbolt egy letört darabját jelképezi, amelyen 32 csillag formájú áttörés számolható meg, az elhunytak lehullott csillagzatát jelképezve. Minden áldozat emlékére egy. Az előoldalon egy réztáblán a vonatbaleset dátuma és az elhunytakra emlékezve Ivor Matanle írótól vett idézet olvasható: "Öregedni ők nem fognak mint azok, akik megmaradtak, aggkor nem sorvasztja, utókor nem hibáztatja, amikor a Nap lenyugszik vagy a hajnal megérkezik emlékeink megőrzik őket." Az elhunytak nevét a hátoldalon elhelyezett vonat ütköző alakú gombokra vésték fel az alkotók, amelyekre az emlékezés virágait helyezhetik el a látogatók.
Mi ma, a Halottak Napján elmentünk, és megnéztük közelről ezt az emlékművet. Nem állítom, hogy a műleírás minden részletét sikerült értelmeznünk, de ahogy szinte percenként robogtak el mögöttünk, mellettünk a vonatok, nagyon is átélhető volt a mondanivaló. Sokkal inkább, mint amikor vonatról látjuk a meghajlott fehér betonfalat. Ha tehát valaki kíváncsi erre az alkotásra, szálljon le a vonatról, és álljon meg itt egy kicsit.