Na, akkor sokadszorra

Kis butának érzem magam, hiszen ki nem járt már itt korábban, olyan zarándokhely ez, ahol a magyar népesség apraja-nagyja megfordul többször, hát persze, hogy a szalafői skanzen az, ahová mindig elmész, ha errejársz. Nyilván azért, mert nem lehet megunni. És csak nézek még mindig, hogy hát nem írtam még ide semmit? Hát ezek szerint nem. De most már talán azt is elmondhatom, hogy voltam itt minden évszakban. Télen talán először, de olyan enyhe tél van, mintha tavasz lenne. Viszont nincs nyitva hivatalosan a hely, de azért bejárható, ami bejárható. Élet is van, bárány-kecske béget, mekeg, ludak zajonganak a tóban, szóval ridegtartás is van. Kiránduló is akad, amilyen kihalt az Őrség, itt azért összpontosul a maradék ember most is, a parkoló is betelt. Nézegetjük az ikonikus házakat kívülről. Több helyről elvitték a berendezést a téli hónapokra, más helyeken meg ablakokon bekukkolva azért mégis megpillantható ez meg az. De még így is jó itt. Egy órás séta a napsütésben és máris több értelmet nyer a nap.