Színek, képek, zene az őszben

Most, ha azt mondom, hogy kihagyhatatlan, nem gondolom azt, hogy az ország összes emberének kötelező lenne azonnal ellátogatnia ide. Csak akit megérint egy ilyen harmonizált egyveleg. Az autótól egy hosszabb ösvényen felsétálsz ide, közben rendezed az ismereteidet magadban Benczúr Gyuláról, aztán a ház előtt eszembe is jutott, hogy mikor jártam én itt utoljára, és akkor milyen elhanyagolt volt ez az egész, gazos, pusztult, mikor este hazaértem elő is kerestem azokat a képeket, azok bizony még 2012-ből valók, ég és föld. De ma itt állunk 2025-ben és csodaszép minden, újjávarázsolt a régmúlt, a bejárat mellett, abszolút érdeklődés hiányában egy nő meg a férfi beszélgetéssel múlatja az időt, hátha erre járna valaki... Aztán, hogy megláttak, mindenki a helyére ment, a nő a recepciós pultba, azaz a pénztárba, a férfi meg a presszóba, hátha... én meg hát csak úgy benyomultam. Kellő tisztelettel, csodálkozással. A hölgy amolyan szigorúra van sminkelve, nem is mutatott túl nagy lelkesedést, irányba állított, aztán menjek Isten hírével, nézzem a videókat, jók azok, majd azok magyaráznak... Így aztán megadatott, hogy csak én, csak a kúria, meg csak a gondolataim, kellemes, szép séta a múzeummá avanzsált épületben. De tényleg csudaszép! És a zene... de jó, hogy van! Halk, kellemes, megnyugtató, csak úgy kísér, kiegészít, hogy jobban érezd magad! Nem fogom idemásolni semmiféle weboldalról Benczúr Gyula életének hivatalos adatait, az mindenkinek a magánügye, hogy kíváncsi-e rá vagy sem. Itt a kornak és a festő munkásságának megfelelő környezetet kapunk, mesél az magától erről minden wikipédia nélkül is. Na, de pont ezért jöttem, a netet otthon is lehetne olvasgatni. Aztán, hogy elteltem a házzal, kiderült, hogy a hölgy abszolút nem barátságtalan, lehet vele beszélni mindenről, érdeklődő, kedves, az úrnál meg ittam egy kávét, hogy ne legyen ő sem ott hiába, szóval, minden együtt van itt, hogy jól is érezd magad, üres a ház, téged vár, csak te meg nem jössz.