Kíntről ér?

Néha az ember belefut ebbe a nem mindig jól megválaszolható kérdésbe, hogy ha nem voltam bent, akkor kintről érvényes? Eldugott kis kápolnáknál természetes, hogy nem mész be, rározsdált a lakat, de van, ahová meg csak be kéne, ha be lehet. Hát ide most nem lehet. Itt most csak marad a kintről, de hát a fő érdekessége meg éppen az, ami kintről látszik. Három önpusztító lakossági elem mellett álltam, eléggé elhanyagoltak voltak és egyfolytában itták a bort egy padon, aztán velük beszélgettünk a várról, meg a toronyról. Egyébként a torony éppen a várral szemben van, tehát volt téma. Fúú, hát engem nem ismernek, oszt ki vagyok én, honnan jöttem ide? Mondom a Budapestet. Jé, nahát, azután melyik kerületből? Ebben a szituációban ez elég gyakran elhangzik. Mondom azt is. Na, ez mindig kiváltja, hogy az illető volt-e ott vagy nem, vagy milyen emlékei vannak arról a kerületről. Hát aztán hogy tetszik ez a Szécsény? Mert mi van itt? Egy nagy büdös semmi. (Pár szót kimoderáltam.) Hát én erre lelkesen felsorolom a kastélyt, a várat, a kolostort, meg ezt a ferde tornyot is.. na és akkor méregetni kezdjük együtt, hogy mitől ferde, meg hogyan ferde? Mondják a pisait. Kérdezem, hogy voltak ott? Nem, nem voltak. Jó, akkor elmesélem. Hogy a "mókás" turisták mindig eljátsszák, hogy tartják, hogy el ne dőljön. Hahaha. Itt most ne játsszuk el, mert baromi nagyot fog esni részegen... akkor hogy? Hát vegyük ezt az oszlopot, a parkolást jelző táblát, az egyenes. És most belefényképezem a toronyba, aztán akkor jól látszik... hát valahogy így telik az idő hétköznap Szécsényben.