Őszbe fordult síremléke

Miközben magányosan akaratlanul rugdostam az avart, azon töprengtem, hogy mit és miért is hívunk mauzóleumnak? Azt hiszem, a jó meghatározás az, hogy valami átlagos sírhelytől elütő monumentális épület, intézményesített dísz, ami nagy pompájában kiemelkedik a környezetéből, hirdetve az ott nyugvó ember vagy család kivételes nagyságát. Az elmúlt években sok híres család sírboltjában jártam, Esterházyak, Széchenyiek, Tiszák, Lónyaiak stb. nagy temetkezési helyein, aztán a sírkamrákat, sírkápolnákat, földalatti folyosókat vagy mauzóleumnak hívják, vagy nem. Vannak ilyen híres helyek, mint a Törleyek, Zsolnayak hatalmas építményei, hát nekem kb. azok tűnnek mauzóleumnak. De mindegy is, hogy hogyan nevezzük, ez itt Benczúr Gyula festőművész gyönyörű sírja a benczúrfalvai temetőben, kissé elkülönülve a dombom található többi, szerényebb sírtól, szép ősszel, halkuló fényben, csendbe vesző tájban érdemes meglátogatni. Jellemző, hogy mennyire a gondolataimba zuhantam, legalább öt percig babráltam a kapuval, hogy bemenjek a sírhoz, rendesen be van gyógyulva, nem ereszt, mire rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs is kerítés, tehát nincs értelme küzdeni a zárral. A sír, a személy jelentőségét a kollégák lent megírták, én csak a személyes élményeimet tehetem hozzá, mint az ittjartam oldal szlogenje is kéri.