De maradjunk a viselettárnál. . . Egy kicsit úgy érzem, hogy telefonnal készített képeim nem adják vissza azt a színhatást, amit a helyszínen tapasztaltam, tehát a valóság szebb, mint a képek, az eredeti mindig az igazi. Ez egy fantasztikus, látványos gyűjtemény a Kárpátok karéjában, a neves magyarországi motívumkincsek egymás mellett láthatók a felvidéki, a délvidéki, erdélyi viseletekkel, az itt található sok-sok nép lánya-fia ünneplőbe öltözve mutatja magát, mint egy szépséges embercsokor. Életnagyságú babamúzeum. Körbe-karéjba állnak a teremben, történelmi békében, senkinek semmi baja a másik nyelvével, zászlajával, vallásával, nemzetiségével, közös sors, a népművészet színes tükre. A középső tárlókban ékszer-szépségű fejdíszek, a tájegység megjelölésével, és a falon van egy nagy térkép, a mi kis szűkebb világunk hegyvölgyi leképezése, aztán minden látogató akár próbára is teheti ismereteit, hogy a megfelelő területre helyezze az adott népviseletet. Én többet nem találtam el, amit azóta is nagyon szégyellek, nem volt szép dolog részemről. Fogjuk az öregségemre, meg arra, hogy viharosan gyorsan felejtek már. Van, amiben nem lesz az ember bölcsebb, csak kevesebb. Ráadásul beöltözésre is van lehetőség, egy-egy fotó kedvéért, meg még egy kis múzeumshop is van, vásárolhatsz autentikus emléktárgyakat. A házigazdák szeretik az ügyet és a vendéget is, igazán, őszintén csak ajánlani tudom a helyet.