Ferencesek színeváltozása

Agapanthus kolléga kitűnő tollal leírta a leglényegesebb információkat a kolostorról, abszolút figyelem felkeltő és látogatásra ösztönző. Na, de miért is hagynánk ki egy ilyen egzotikus, bizarr világot, mint egy kolostor? Pláne ferences... tehát telefon, érdeklődés, hogy csoport mikor és hogy indul, pasinak nem volt túl nagy kedve egyedül a kedvemért indítani egy látogatást, inkább átrakott egy órával későbbre, akkor már van egy másik is, aki jönne... ok, legyen úgy. Aztán kiderült, hogy sikerült még egy nyugger-csoportot is oda iktatni, szóval, voltunk elegen. Én, meg a másik, egy fiatal nő, időben érkeztünk, a nyuggerekre meg kényszerűen várni kellett. Aztán egyenként járultunk az Úr színe elé és lepengettük a szükséges obulusokat a pénztárkuckóban, ezzel is ment az idő. De nem baj, mert a kolostor tényleg egy érdekes, különleges látványosság. Ma is aktív, néhány barna fürdőköpenyes helyit láttunk is sétálni a folyosókon, aztán itt jött egy közjáték, kint is, bent is, szóban és írásban elhangzik, hogy itt aztán silencium van, még ha lehet pisszegni se, erre aztán az első információknál, mikor megálltunk a kerengőben, a folyósó végéről, olyan harsány, ordító nevetés jött, legalább négy-öt személy kórusa, hogy nem hallottuk a mesélő szavát sokáig a nyerítéstől. Zavartan mutogattuk a táblát, hogy hát mi a fene van itt, hol a silencium, a vezetőnk meg valami olyant mondott, hogy jól van hát na, megesik az ilyen... szelíden és csendben elmentünk a házhoz kapcsolódó templomba is, totál ellentmondás, hogy a példakép, az önmegtartóztató, aszkéta életet élő assisi Szent Ferenc az ő kis kőkápolnájával, itt meg az utódtemplom falán táncot jár a cicoma meg az arany, de hát ez a hit történetének torztükre, mint tudjuk. És hát igen, mi is megmásztuk a csigalépcsőt, a térdem minden tiltakozása ellenére, nem tudom, Rákóczi Ferenc hogyan járt fel ide, de hát ő még biztos fiatal volt. Szóval, érdekes hely ez, köszönöm az ajánlást, azért vagyunk, hogy másokat is utazásra csábítsunk!