Fotó feltöltés: Roosevelt téri Halászcsárda Szeged

A Sótartóba vagy másfél évtized után beültünk ismét. Ezúttal a pincében, a Dankó teremben kaptunk helyett. Ettünk halászlét, ami élvezhető volt, de ettünk jobbat is, a hal kissé túlfőtt, a harcsapaprikás fád, a csusza túlfőtt, a hal sótlan, a haltepertő jó lett volna, ha nem pihen, hanem rögtön a...

Hát nem így nézett ki ez régen, az biztos! Az ember keresi a szemével az emléket, a jót, nyomokban találja meg. Sokévtizedes szerelemhely ez, Szeged iránt, a halászlé iránt, a lányok iránt, akikkel itt jártam, ó, meg egyáltalán... most nem olyan pont, de most is nagyon, nagyon... Ha elmegyek...