Geresdlakon élveztem éppen a népművészet szépségeit, amikor elhangzott többször is, hogy igen, ez szép, szép, de ha érdekel ez a dolog, meg valami nagyot akarok látni, akkor feltétlenül vizitáljak egyet Székelyszabaron is, na, aztán majd ott meglátom. . . és telefonáltak is közben "Robinak", akiről később kiderült, hogy a német nemzetiségi önkormányzat elnöke, de Robi távol volt, nem ért rá, végül csak sikerült összehozni a dolgot, ha nem az elnök, akkor az alelnök várt, ő mutatta meg ezt a káprázatos házat, én meg hálás szeretettel gondolok rá. Mit ragozzuk, ez a legnagyobb, leggazdagabb sváb tájház, amit a szűkebb és tágabb környéken láttam. Gyönyörű épített kincsesláda. Jut is eszembe, láda. . . van a tisztaszobában (a helyiek inkább szépszobának hívják a tájon) egy láda, egy utazóláda, amit kinyitott a drága vezetőm, ez az elkötelezett asszony, és abból egy német kislány hangja szállt az időn át, ő mesélte el a történetét, az életét, a kitelepítést, engem meg fojtogatott a sírás, majdnem elbőgtem magam. Amúgy elmesélni úgysem tudom az egész házat, hát talán így képpel. . . remélem, valamit visszaad. Remélem, valakit majd arra serkent, hogy elinduljon ide. Gyerekekkel is szórakoztató, rengeteg interaktív múzeumpedagógiai elem van, amivel hasznosan ellehetnek.