A múzeum élmény

Kishibásan kezdődött a találkozásunk a múzeummal, lelkesen behatoltam az ajtón, és ott ült és könyökölt egy nagydarab, rosszkedvű ember. (Biztonsági őr??) Odaálltam és jónapotkívánokoltam egyet. Semmi. Elnézett a levegőbe. Kis szünet után újra próbálkoztam, egy még hangosabb köszönéssel. Na, erre valami mi van? azért csak kijött, mit keres? Mondtam, körbemutatva, hogy ez egy nagy, nyilvános múzeum, én meg egy kis múzeumlátogató. itt magamra böktem. Erre valamit elkiabált a folyosón, hogy (Erzsike?) (Marika?) stb. jöjjön, mert valami látogató van. És tényleg, én voltam az. Egy hölgy sietett a folyosó végéról, és rögtön firtatni is kezdte a koromat, teljesen érthető módon, én meg bevallottam az igazat, na, erre meg még lebuktam, hogy valami fényképezőgép is van ám nálam, nem úgy van az, fizessek fotójegyet! Fizettem is 2000 forintot, mert mit látnak majd az ittjartam.huk, ha nem fizetek? Erre kaptam a nyakamba egy megbélyegző táblát. Felvezettek az emeletre, átadtak egy kisebb hölgynek, hogy csak jól tartsa rajtam a szemét. Így is lett. A fenti lány kapcsolgatta a villanyokat, amerre jártam, és jól figyelt, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy itt a táblám, szabad fényképeznem. De azért csak buzgón szimatolt. Erre elmeséltem neki a rendőrmúzeumos sztorimat, amikor az életellenes bűncselekmények szobájában rámragadt a civilrendőr, és ott lopakodott, mintha a legyeket nézné a plafonon, közben engem vizsgált, hogy a tiltás ellenére nem fényképezek-e? A leányt ezzel nagyon elkeserítettem, higgyem el, hogy nem miattam van ez, nem velem szemben bizalmatlanok, de hát rettenetes emberek is jönnek ide... múltkor is bejött egy arrogáns fickó, össze-vissza fényképezgetett, szelfizgetett, aztán amikor rászólt a lány, hogy vegyen akkor fotójegyet, az visszaszólt neki, hogy neki itt mindent szabad. Később benyúlkált a tárlókba is, megfogdosta tárgyakat, ruhákat, a lány megint rászólt, hogy ezt azért már mégsem, erre a pökhendi pimasz visszaszólt, hogy neki itt mindent szabad, mert ő székely. Hogyaza... na, de ettől kezdve feloldódott a feszültség közöttünk, hogy ezt a két esetet elmeséltük egymásnak, és innen már vidámnak, majdnem barátinak mondható beszélgetés folyt tovább, és könnyebb is így, jobb is így, emberibb is. A múzeumot meg látjátok, ha akarjátok, itt van pár fénykép, hogy körülbelül miről is szól, svábokról, zsidókról, szlovákokról, székelyekről, magyarokról, életről, népviseletekről, szegény életről, úri életről, békebeli hangulatokról, harcról és békéből, nagyon szép múzeum. gazdag anyaggal, jó ízléssel, gonddal, szépen tálalva.