Szobor a léleknek

Azt hiszem, a Péter Pál házból jöttünk éppen, közben Szentesen legeltettem vén szemem, amikor feltűnt egy zsinagóga... jéé, nahát, itt is volt. De nem is ez állított meg. Egy nő olvas egy padon. Igaz ugyan, hogy láthatóan fémből van, de akkor is... ebben a barbár, műveletlen korban az olvasó emberek szeme talán ki is van hegyezve egymásra. Hozzám is odajöttek már ismeretlenek, barátsággal, szeretettel, amikor egy könyvvel a kezemben voltam tetten érhető. Így aztán fék, és persze, hogy kiszálltam odamentem hozzá. Szép tartása van, talán jó nevelést is kapott, kedves, bájos, ahogy ott ül. Van benne valami kis visszafogott tartózkodás.