Albert bátyó posztumusz kalandjai

Véletlenül ráakadva. Na, szóval, ez is annak a folyamodványa, hogy a Bakos vendéglője be volt zárva. Ezért volt, hogy ráakadtam a szétrohadt koronájú Szent Istvánra, meg tovább lődörögve erre a Wass Albert emlékhelyre is. Még a nejem is felkapta a fejét meglepetésében, amikor itthon meséltem, hogy mit? Wass Albertet Szigligeten? Hát ott... Miért, mondom én, pár kilométerre van onnan Tapolca, ott meg mekkora kultusz van, könyvtár, szobor, ihaj meg csuhaj... Na, de az meg politikailag olyan is. Szóval, van azért ennek története. Az volt, hogy az ezredforduló táján ugyebár elhunyt a floridai gróf, és Szigliget is beszállt volna az ünneplésbe, Hunyadi László (történelmi név) Erdélyben el is készítette a nagy irodalmár portréját, Szigligeten meg néhányan lelkesedtek, hogy ide nekünk, a Fő térre, a diszhelyre vele! Csakhát... Szigliget nem Tapolca. Itt azért valódi művészek, igazi értelmiségiek is élnek, vagy nyaralnak vagy kötődnek, szóval itt parázs balhé keletkezett. Tiltakozások, fenyegetőzések levélben, szóban, telefonon, és az nagyon nem hiányzott az amúgy a béke szigetének szeretett helynek. Ugyebár egy dolog a hazafiság, honfiúi szív dobogása, meg egy másik dolog a politikai szerepvállalás meg az irodalmi érték. Van, akinek simán bevesz a gyomra valamit, van, akinek meg nem. Például éppen most halt meg az USA-ban Wass Huba egykori amerikai dandártábornok, ő, úgy tudjuk, egész életében elhatárolódott az apja körül keletkezett magyarországi pántlikás, turulos, irredenta stb. kultusztól, és nem is vállalt ezzel eszmei közösséget. Na, elég az hozzá, hogy Szigliget bajban lévő közössége végül is valami kompromisszum okán eldugta ezt a cuccot ide a csalitosba, de megtalálod, ha nagyon keresed bölcs útmutatásom alapján. Kb. úgy a Bakos parkolója, meg az avasi templomrom között.