Gyalogsági ostrom

Érdemes vagy szabad ugyanarról a látnivalóról többször is írni? Hát talán akkor, ha történt közben valami lényeges változás, meg hát elteltek az évek is azóta. Nyáron inkább otthonülő, bevackolódott ember vagyok, mióta a trópusok feljebb húzódtak a térképen, de őszebbre jobban kiszabadulok önkéntes fogságomból. Ez a francos Kolodko-szobor meg rákényszerített, hogy másszam meg sokadszorra Szigliget várát, vén fejjel, szuszogva, szégyenszemre. Hál'Istennek ilyenkor alig látja valaki... De a kapus azért ott volt! És itt nincs kedvezménye nyuggerjegy, hiába bizonygattam, hogy most exhumáltak egy avarkori sírból, akkor is fizetni kell, teljesárú felnőttjegyet! Sokba van nekem ez a Kolodko... Na, de az első szembetűnő más már a felfelé vezető úton meglátszott, a környező végvárak makettjei láthatók az út mentén, ez úgy rémlik, régen nem volt. Ezek láthatók a képeken, Rezi, Tátika, stb. A vár belseje szépen karbantartott, igényes belső kiállítóterek is keletkeztek, informatív, el lehet és érdemes is vele tölteni az időt. Fentről meg hát a kilátás... szóval, mindegy mennyibe kerül, mindegy, milyen évszak, halmozottan megéri! Csodálatos! Lefelé meg mint a mesében a királykisasszony, ott állt a portánál a régi barátnőm, hajdani kolléganőm, aki most szőke, nyáron meg barna, és egy puha asszonyi vonzalom... megörültem így utólag, gondolom, ha ő lett volna a portán befelé, nem vágtak volna le ezrekkel, de ez már csak utólagos okoskodás... szóval, szép a világ, na!