Vonzó környezetben, kívülről is kellemesnek mutatkozó és érdekesen köríves alakzatú, modern épületet találtunk a Tiszaparti sétányon a parkban, közel a bezárt Tisza Szállóhoz és a nemrég felújított Szigligeti Színházhoz. Vagyis nemcsak zöldben, de igencsak kultúrkörnyéken is. A neten található fotók alapján nyári estéken a teraszukon nagy az élet, fiatalok vidám, nyüzsgő találkahelye. Mostanság viszont más a hely előnye, kellemes bekuckózásra alkalmas barátnői csevelyre, de akár lazább üzleti megbeszélésre is. Mi csak egy keveset, de meleget szerettünk volna enni, és ebben a kategóriában mezei hétköznapon a pizzákon kívül szűkös a kínálat. Mindketten a párommal Panini sonkát ettünk, amelyhez paradicsomszeletek és egy kis maréknyi rukkola járt. Szeretjük a rukkolát, de nyuszik nem vagyunk, így nekünk hiányzott róla valami kis ízesítés, mondjuk pár csepp balzsamecet és olívaolaj. De ez így egy pohár sörrel éppen elég volt a délutáni ebédre. Sosem ettünk még szicíliai cannolót, a nagy olasz sziget leghíresebb édességét, de mert megláttuk a sütis pultban, hazahoztunk belőle két darabot. Mivel nem ismerjük az eredetit, nem tudjuk megállapítani, mennyire autentikus. A tésztarolád friss és ropogós volt, a töltelék, úgy tudjuk, panakotta féle, ennek is jó volt az állaga, csak a mi ízlésünknek túl édes. Ennyi volt hát az első tapasztalásunk a Park Bistroval. Viszont mivel hétvégeken, már pénteken is, igazi meleg ételes menüt szolgálnak fel, ki fogjuk egyszer azt is próbálni. Mondjuk egy hideg téli napon, mert ez egy igazi melegen barátságos hely.
